A Gyermekkori Traumák Hatása a Felnőtt Korra
„A gyermekkori traumák hatása nem mindig látható a felszínen, de gyakran a felnőtt életünkre is kihatnak. Azok az élmények, amelyek fiatal korban érnek bennünket – legyenek azok érzelmi, fizikai vagy pszichológiai sérülések – mélyen beleivódhatnak a tudatunkba és az alatta rejlő tudatalattinkba. A gyermekkori fájdalmak, elhanyagoltság, elutasítás vagy éppen a túlzott elvárások gyakran okoznak belső sebeket, amelyek felnőttként is hatással vannak az önbecsülésünkre, kapcsolati mintáinkra és a világhoz való hozzáállásunkra. Olykor nem is vagyunk tudatában, hogy miért reagálunk túl hevesen egy-egy helyzetre, miért vonjuk el magunkat a szeretettől, vagy miért érezzük úgy, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot. Fontos felismerni, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a problémával. A gyermekkori trauma nem egyéni hiba, hanem az élet nehézségei, amelyeket mindenkinek más-más módon kell feldolgoznia. De a jó hír az, hogy a gyógyulás lehetséges. Amikor felismerjük ezeket a hatásokat, elkezdhetjük feloldani a régi blokkokat és újraépíthetjük a kapcsolatainkat önmagunkkal és a világgal. A gyógyulás első lépése a megbocsátás – mind magunknak, mind másoknak. Ha képesek vagyunk elfogadni, hogy a fájdalom része volt az utunknak, és hogy most már kész vagyunk a változásra, akkor új esélyt adhatunk magunknak a boldog és teljes élethez.”
"A belső békém a legfontosabb kincs."
A világ körülöttünk folyamatosan változik, és sokszor úgy tűnik, hogy a külső körülmények határozzák meg, hogyan érezzük magunkat. Azonban igazán akkor találunk belső nyugalmat, ha felismerjük, hogy mi magunk vagyunk azok, akik eldönthetjük, hogyan reagálunk a világra. A belső béke nem a külső események elnyomása vagy figyelmen kívül hagyása, hanem annak tudatosítása, hogy képesek vagyunk választani, hogyan élünk meg minden egyes pillanatot. A mai nap legyen az a nap, amikor azzal foglalkozol, hogyan teret adsz a belső békédnek. Ne hagyd, hogy a napi stressz vagy a külvilág elvárásai elhomályosítsák a saját igazságodat. Ha úgy érzed, hogy valami kizökkentett, vegyél egy mély levegőt, és tudd, hogy mindig van választásod, hogyan reagálsz. Az, hogy megőrzöd a nyugalmad, még a vihar közepette is, valódi erő. Ezt a gondolatot nap közben is felidézheted, különösen akkor, amikor valami megpróbál kizökkenteni vagy érzelmileg megingatni. Engedd, hogy a belső békéd legyen a támaszod, és emlékeztesd magad, hogy az igazi nyugalom nem kívül, hanem belül van.
Ha nem tudsz tükörbe nézni szeretettel… ez neked szól.
Túl gyakran hallom női klienseimtől:
– „Nem vagyok elég jó.”
– „Utálom a testemet.”
– „Azt hiszem, valami baj van velem.”
És tudod, mi a legfájdalmasabb ebben?
Hogy ezek a mondatok nem a valódi énedtől származnak.
Hanem valaki más hangját hordozzák – egy bántó szülőét, egy kritikus társadalomét, egy szégyenben élő ősödét.
Mert sokszor ezek állnak a háttérben:
– gyerekkori kritika vagy megszégyenítés (pl. „milyen formád van már megint?”)
– összehasonlítás testvérrel, osztálytársakkal
– szeretet feltételekhez kötve: „akkor szép vagy, ha lefogysz”
– elutasítás, megcsalás, visszautasított női energia
– transzgenerációs szégyen – amikor anyád, nagyanyád is szégyellte a testét
– a női test tárgyiasítása, bántalmazás, kontroll
De van egy jó hírem: ezeket a mintákat meg lehet gyógyítani.
Lehet úgy élni, hogy reggel belenézel a tükörbe, és azt mondod:
„Elég vagyok. Értékes vagyok. A testem a szövetségesem.”
Lehet úgy élni, hogy végre nem a hiányokra figyelsz, hanem a belső erődre.
Ebben segítek neked – biztonságos, szeretetteli térben, ahol lépésről lépésre építjük újra az önbizalmadat, önmagad és a tested elfogadását.
Ha úgy érzed, itt az idő újra barátságot kötni önmagaddal, szeretettel várlak egy egyéni konzultációra, ahol a belső munkát oldással, vezetett meditációval mélyítjük.
Írj üzenetet, ha megszólítottalak.
A változás ott kezdődik, ahol újra hinni kezdesz magadban.
TRAUMATÍPUSOK
1. Fejlődési trauma
A gyermekkor során tartósan meg nem kapott érzelmi biztonság, szeretet vagy figyelem okozza. Ide tartoznak a kötődési zavarok, pl. érzelmileg elérhetetlen szülő vagy elhanyagolás.
2. Interperszonális trauma
Más emberek (gyakran közeli személyek) által okozott trauma: pl. bántalmazás, megalázás, elhagyás, árulás.
3. Akut trauma
Egyetlen, hirtelen bekövetkező esemény, pl. baleset, természeti katasztrófa, támadás.
4. Krónikus trauma
Hosszabb ideig fennálló traumatikus helyzetek, pl. bántalmazó kapcsolat, iskolai zaklatás, háborús környezet.
5. Komplex trauma
Többféle, egymással összefonódó trauma, gyakran gyermekkorban kezdődve, hosszú távú hatással az identitásra és kapcsolatokra.
6. Transzgenerációs trauma
Az előző generációk feldolgozatlan traumái tovább öröklődnek, pl. háborús, üldöztetési, erőszakos múlt.
7. Identitás trauma
Olyan események vagy tapasztalatok, amelyek az egyén önazonosságát, nemi, vallási vagy kulturális identitását kérdőjelezik meg vagy támadják.
8. Kisebbségi stressz és kollektív trauma
Kisebbségek tagjainak traumája: rasszizmus, homofóbia, diszkrimináció, vagy kollektív történelmi események (pl. holokauszt, rabszolgaság).
9. Születési vagy szülési trauma
Olyan esemény, amely a születés vagy szülés során történik, pl. oxigénhiány, koraszülés, vagy az anya által átélt trauma.
10. Elhagyás vagy elutasítás traumája
Ha valakit gyermekkorban elhagynak, örökbe adnak, vagy érzelmileg elutasítanak. Hosszú távú hatása lehet az önértékelésre és a kapcsolódásra.
11. Szexuális trauma
Szexuális visszaélés, zaklatás, nemi erőszak – különösen mély és összetett hatással lehet a testképre, bizalomra, szexualitásra.
12. Veszteségi trauma
Szerettünk halála, vetélés, válás, hirtelen kapcsolatvesztés – különösen, ha nincs mód az egészséges gyászra.
13. Egzisztenciális trauma
Anyagi biztonság elvesztése, súlyos betegség, lakhatás elvesztése – a túlélés biztonságérzete sérül.
14. Spirituális vagy egzisztenciális krízis
A hit, értelmezési rendszer vagy világkép megrendülése, pl. hitrendszer összeomlása, vallási bántalmazás, "mi értelme az életnek?" kérdéskör.